Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Magyar Tudományos Akadémia Kiváló Kutatóhely

Abstract

A közgazdaságtani gondolkodásban az elmúlt fél évszázad során fokozatosan teret nyert az a nézet, miszerint újra kell gondolni a gazdaság feladatait és célját, feladva a termelékenység és fogyasztás vég nélküli növekedésébe vetett hitet. A kezdetben még csak néhány elméleti kutató körében terjedő meggyőződést a 2008-as pénzügyi válság óta már több politikai döntéshozó is magáénak vallja, jóllehet egyelőre szerkezeti korlátai (is) vannak a gazdaság másfajta, fenntarthatóbb pályára állításának. Egy, a közeljövőben esedékes strukturális változásban kulcsszerepet kap az, hogyan és mivel mérjük a makrogazdaság teljesítményét. Jelen tanulmányban a GDP, mint a legelterjedtebb makrogazdasági mutató kerül összevetésre néhány alternatív fejlettségi-jól(l)éti mutatóval statisztikai adatok alapján, rámutatva a fejlődés különböző megjelenési formáinak összetettségére, amit a jövőben a jelenlegi gyakorlathoz képest jobban figyelembe kell venni a fenntarthatóság érdekében.

Within the economic thinking, an opinion on the necessary reconsideration of the mission and objectives of the economy has gained ground over the past half century, giving up the belief in the infinite growth of productivity and consumption. Initially, this was only the conviction of a few theoretical scholars, but since the 2008 financial crisis, some decision makers agree with this thinking. However, there are still systemic limitations of switching the economy to a more sustainable path. In future structural transition, the question of how to measure the macroeconomic performance will be a key issue. In this paper, GDP, as the most broadly used economic index, is compared with some alternative welfare and wellbeing indices based on statistical data, underscoring the complexity and diversity of the different dimensions of progress and development. Decision makers should consider the latter fact more in the future than they do today.